Népes részvétel a „Határőrök nyomában” túrán

Múlt vasárnap a Pálinka Turisztikai Egyesület,  Zala György Pince Kulturális Egyesület és a Lendvai  Hegymászó Egyesület közös szervezésében immár harmadik alkalommal került sikeresen megrendezésre a „Határőrök nyomában” elnevezésű gyalogtúra.

A tervezett útvonal a résztvevőket a szlovén–magyar zöldhatáron, a határkövek mentén vezette, amelyet 1991-ig a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) katonái őriztek. A határ menti térség akkoriban szigorú ellenőrzés alatt állt, felügyeletét az úgynevezett határőrök látták el, akik rendszeresen járőröztek a határkövek mentén. A túrázók ezúttal szó szerint az ő egykori útvonalaikat járták végig. Ez az a terület, ahol egykor a hírhedt Vasfüggöny húzódott.

Az „Iron Curtain”, vagyis a Vasfüggöny politikai kifejezés, amely arra a szimbolikus, ideológiai és részben fizikai határra utal, amely a hidegháború idején Európát két részre osztotta: a kapitalista nyugati államokra – amelyek a NATO-hoz tartoztak – és a szocialista keleti országokra, amelyek a Varsói Szerződés tagjai voltak. Az ideológiai megosztottság mellett gazdasági, nyelvi és kulturális választóvonalat is jelentett.

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság valójában csak 1948-ig tartozott a Vasfüggöny szocialista oldalához, amikor sor került a Szovjetunióval való szakításra – az úgynevezett Informbiro-konfliktusra Sztálin és Tito között. Ezt követően Jugoszlávia határai a nyugati szomszédok felé fokozatosan egyre nyitottabbá váltak. A Sztálinnal fennálló feszült viszony idején azonban a Jugoszláviával szembeni határszakaszokat jelentősen megerősítették; a jugoszláv–magyar határon gyalogsági aknákat telepítettek, megerősítették a katonai őrséget, és nem egyszer fegyveres összetűzésekre is sor került a két határőrség között.

A keleti blokk felbomlásával a 1990-es években a szigorúan őrzött Vasfüggöny is megszűnt. Egy évtizeddel később Szlovénia és Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, 2007 decemberében pedig a schengeni övezethez is – a határok megnyíltak.

A túra valamivel 9 óra után indult a pincei faluház elől, nem messze az egykori nemzetközi határátkelőtől. Az időjárás kiválóan alkalmas volt a gyalogláshoz, az erdei utak pedig már kellően szárazak voltak. A túrán mintegy hatvan résztvevő vett részt.

Az útvonal a határkövek mentén vezetett a Pince, Völgyifalu (Dolga vas), Csente és Hosszúfaluhegy dombjai fölé, és végig az államhatárt követte. A terep meglehetősen kihívást jelentett, mivel az út folyamatosan emelkedett és ereszkedett, így a szintkülönbség gyorsan gyűlt. A túra teljes egészében erdei ösvényeken haladt, ami különleges hangulatot kölcsönzött az eseménynek.

Útközben a résztvevők elhagyatott bunkereket tekintettek meg, és meghallgatták a Vasfüggöny időszakához kapcsolódó történeteket. Az első hosszabb pihenő Csente hegyei felett volt, annál az útnál, amely Magyarországot a Piramison keresztül köti össze a Vinariummal. Itt a túrázók harapnivalóval és italokkal frissíthették fel magukat, és új erőt gyűjthettek a folytatáshoz.

Ezt követően a csoport a határkövek mentén ereszkedett le Hosszúfalu irányába, ahol egy újabb elhagyatott bunker – a JNA egykori objektuma – található. A túra Hosszúfaluban ért véget. A résztvevők mintegy 14 kilométert tettek meg, és több mint 324 méter szintkülönbséget küzdöttek le.

A túrázók végig jó hangulatban, mosollyal az arcukon és tele energiával haladtak, amihez nagyban hozzájárult a jó társaság és a kötetlen tempó.

Zárásként fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen jellegű túrák jóval túlmutatnak a puszta rekreáción és közösségi együttléten. A határ menti települések történelmének megőrzése kulcsfontosságú annak a térségnek a megértéséhez, amely évtizedeken át együtt élt a határral – először mint szigorúan őrzött választóvonallal, ma pedig mint az összekapcsolódás szimbólumával. A határőrökről, a bunkerekről és a Vasfüggöny menti életről szóló történetek nem csupán az idősebb generációk kollektív emlékezetének részei, hanem olyan értékes örökséget jelentenek, amelyet a fiatalabb nemzedékekhez is el kell juttatni.

E tartalmak tudatos megőrzése és értelmezése erősíti a hely történelmi identitásának tudatát, valamint a határ mindkét oldalán élő emberek múltja iránti tiszteletet. Az ilyen események lehetővé teszik, hogy a történelem ne merüljön feledésbe, hanem átélhetővé és érthetővé váljon.

Ugyanakkor ez az örökség jelentős potenciált hordoz egy minőségi turisztikai termék fejlesztésében is. Az egykori Vasfüggöny mentén kialakított tematikus útvonalak, az autentikus történetek bemutatása, valamint a természeti és kulturális örökség összekapcsolása egyedülálló kínálatot teremt, amely közelről és távolról is vonzza a látogatókat. A határ menti térség így az egykori elválasztás helyéből a találkozás, az együttműködés és a közös jövő terévé válik – talán ez az ilyen rendezvények legszebb üzenete a jövő generációi számára.