Hires Lendvaiak: Halász Dániel

Hires lendvaiak, Halász Dániel.

Halász Dániel 1908. június 24-én cserencsóci szlovén szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. 1928-ban Mariborban lépett be a papi szemináriumba. 1933-ban szentelték pappá és tartotta újmiséjét Cserencsócon (Èrenšovci). Fél évig Ljutomerben működött káplánként, majd 1934 és 1938 között Lendván. 1938-tól haláláig Nagypalina (Velika Polana) plébánosa volt. A tanúk visszaemlékezései szerint minden generációval és társadalmi helyzetű emberrel megtalálta a hangot, de igazán rendkívüli módon értett a fiatalok nyelvén. Bár szlovén származású volt, mindent megtett, hogy magyarul hirdethesse az igét, a reá bízott híveknek. Önszorgalomból és saját költségén tökéletesítette magyartudását Szombathelyen. Nem tett soha különbséget hívei közt a nemzetiségi hovatartozásuk miatt. 1941 októberétől 1942 júliusáig a magyar hatóságok Camplin Ivannal és Jerics Mihállyal együtt bebörtönözték „hűtlenség” vádjával, mivel nem voltak hajlandóak a plébániájuk területén működő kommunistákat feljelenteni. Ezt az ítéletet rendkívül igazságtalannak találta Halász Dániel és nagyon fájdalmasan élte meg, hiszen a feljelentést nem azért tagadta meg, mert támogatta a kommunistákat, hanem azért, mert úgy gondolta, egy paphoz méltatlan mások feljelentgetése. A szombathelyi püspökhöz írt levelében így írt magáról: „Minden muravidéki pap ismer engem, mint a kommunisták elleni nagy harcost.” Gyümölcsöző vallásos ténykedései és az anyaországtól elszakított magyar katolikus közösség felkarolása szemet is szúrt a helyi kommunistáknak. A partizánok 1945-ben tartott gomilicai gyűlésén el is hangzott Halász Dániel megsemmisítésének szándéka.

Amikor 1945. március 16-án, későn este Halász Dániel Lendváról Palinára kerékpározott, Hotizánál egyenruhások állították meg, a folyóhoz hurcolták, majd több lövéssel megölték, holtestét a Murába dobták. Három nap múlva, március 19-én Kótnál a molnár vette észre a vízen úszó holttestet. Amikor kihalászták, döbbenten látták, hogy szeretett papjukat meggyilkolták. Halász Dánielt 1945. március 21-án hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a nagypalinai temetőben. Halász Dániel emléke a muravidéki magyar és szlovén emberek emlékezetében annak ellenére sem halványodott el, hogy halálának körülményei miatt 40 éven keresztül nem volt tanácsos beszélni róla. A mártír pap emlékét félve, de nagy szeretettel őrizték. Az utolsó években minden évben Hotizán (a Keresztútra a helybeli kereszttől a Muráig az idén március 14-én került sor), valamint Lendván (ahol március 16-án szervezték meg a keresztutat és a papok koncelebrációs szentmiséjét) zarándok-összejövetellel emlékeznek halála évfordulójára. Boldoggá avatási eljárásának megkezdését 2002-ben hirdették ki nyilvánosan. A szentté avatási eljárás, latinul kanonizáció napjainkban két fő részből áll. Először a boldoggá avatási eljárást kell megindítani, erre a helyi püspök jogosult. A boldoggá, illetve szentté avatási ügy kivizsgálásának gyakorlati vezetője az úgynevezett posztulátor. Ő viszi a viasszal lezárt iratanyagot Rómába. Ott újabb alapos vizsgálatnak vetik alá a jelölt életéről készült dokumentációt. Halász Dániel boldoggá avatása még az egyházmegyei szakaszban van, az ügy posztulátora dr. Vinko Škafar. Reméljük, hogy a 64 évvel ezelőtt mártírságot szenvedett Halász Dániel nemsokára hivatalosan is az értünk közbenjáró boldogok sorába emelkedhet. Személyében egy olyan égi pártfogóra talál majd a Muravidék népe, akinek életpéldája és vértanúsága segíthet az elmúlt időszak társadalmi feszültségeinek és tragédiáinak feldolgozásában.

Dodaj odgovor

Vaš e-naslov ne bo objavljen. * označuje zahtevana polja