Kerékpártúra a néhai Vasfüggöny és olajkutak mentén

A Pálinka Turisztikai Egyesület gondozásában megszervezett kerékpártúra találkozópontjául a csentei Faluotthon udvarát választottuk. A kerékpáros csapatunk a Bán-hegy felé vette útját, majd Tamás-kútán leereszkedtünk Völgyifaluba. A falun végig kerekezve Diás-völgyön keresztül egy kavicsos úton elértünk a néhai gázkúthoz. A rövid pihenő alatt elhangzott egy rövid ismertető a földgáz kitermelésének történetéről.

Az út a hatalmas bükkfák között, hosszú, kavicsos emelkedőn folytatódott egészen egy vadászlesig. Onnan a zöldhatáron keresztül Magyarország felé vettük az irányt. A hidegháború idején a határ mellett tilos volt a mozgás. Ha valakinek mégis a határ közelében akadt dolga, csak külön kiállított engedéllyel mozoghatott ott. E kor emlékei a határkövek és a romos állapotban fennmaradt jugoszláv hadsereg birtokolta őrállomás. Mindezt magunk mögött hagyva egy erdei útra értünk, amelyen tovább haladva eljutottunk a monarchia idejében épült macskaköves út maradványaihoz. 1945-ben ezen az úton menekültek a német seregek a Vöröshadsereg elől. A németek régi térképeket használtak, így a nehéz tankok az út megszűnésével a sárba ragadtak. Hogy életüket mentsék, hátrahagyták a nehéz páncélosokat. A helyi lakosság idővel szétszedte őket, és a vas elemeket felhasználta vagy eladta.

A sárba ragadt német páncélos eredeti fényképe

Elhagyva az utat a régi olajmező kutjai felé haladtunk. E területen kb. 200 olajkút található, amelyek persze, nem működnek, de tanúskodnak a dicső múltról. Egy rövid fotózás után a lendvadedesi elágazásnál balra fordulva leereszkedtünk a Sári-kúthoz. Friss forrásvízzel megpakolva csak nagy nehezen értünk fel a kaptatón, hiszen a meredek, keskeny ösvény néhány szakasza gyaloglásra kényszerített bennünket. Egy kereszteződésben balra kanyarodva egy újabb olajkút felé vettük az irányt.
Az olaj- és gázkutak mezején egy rövid pihenő után Lendvadedes szőlőhelyei irányába kerekeztünk. A faluba érve a helyi büfében hosszabb pihenés közepette felfrissültünk. A kedvező árak és a kellemes hangulat maradásra csalogatott bennünket, de még előttünk állt az út java része, így menni kellett. Elbúcsúzkodtunk, és irány a mesés Gosztola felé, majd Lenti-hegy irányába. A Hubertus vendéglőnél visszakanyarodtunk az erdei ösvényekre. Ez az útszakasz embert próbáló kalandra sikeredett, hiszen a kanyargós lejtő, a kidőlt fás utak jól edzett túrázókat követeltek. Nem egyszer volt szükség a kerékpárokat vállra emelni, s így megküzdeni a földön heverő akadályokkal. Megérkezve lenti város elit negyedébe újra kerékpárúton folytathattuk a túránkat. Egy kanyargós, meredek erdei úton ismét Lendvadedes felé tekertünk. A domb tetején Szlovénia tőszomszédságában fekvő Tenke-hegynek kanyarodtunk. Egy pihenés erejéig megtekintettük a hajdani katonai őrtornyot, ahonnan jól belátni a zöldhatárt.

Innen már könnyű volt a kerékpározás, hiszen a nemrég megnyitott aszfaltos úton folytathattuk a túrázást. A Lármafánál csatlakoztunk a már jól ismert lendvahegyi útra, majd bekanyarodtunk a Cuk Borház udvarára. A pazar kilátást nyújtó pincészet udvarán kiváló borok kóstolásában lehetett részünk. Innen újra Csente volt a cél. A szőlős lankákon leereszkedve egy rövid kitérőt tettünk Leon barátunknál, aki ugyancsak részese volt a túrának, majd egy takaros kis pincében fogadtak bennünket a Pálinka Turisztikai Egyesület tagjai. A felejthetetlen élményt nyújtó kerékpártúrának nem is képzelhettünk volna jobb befejezést: ízletes lendvai bogrács, finom gyöngyöző hazai fröccs és felülmúlhatatlan túrós-meggyes rétes mellett felidéztük a Vasfüggöny-túra élményeit.
A viszontlátásra!

Foto: Dušan Dundek, Viktor Hranilović, Leon Pamič.

 

« 1 A 4 »

A véleménye fontos!

avatar